Mi segít az úttalálásban? (2. rész) – Te mit adsz a világnak?

A mai bejegyzéssel folytatjuk az útkeresésben kapaszkodót jelentő kérdések vizsgálatát. Az előző cikkben azt néztük meg, miben segíthet minket az, ha átgondoljuk, mi fontos számunkra az életben. 

Amikor sikerül megtalálni azokat az értékeket, ügyeket, amelyekkel azonosulni tudunk, elkezdünk egyre nagyobb figyelmet fordítani rájuk és ezzel együtt elkezdenek egyre jobban szemet szúrni az adott területen tapasztalt elégtelenségek. Ha például a természet, az élővilág fontos számunkra, egyre inkább zavaróvá válik, amikor egy erdei séta alkalmával széthagyott szeméttel találkozunk.

Ezen a ponton érdemes átgondolni, hogyan tudnánk az általunk fontosnak tartott ügyek  megvalósulását elősegíteni vagy abban valamilyen változást előmozdítani. 

 

Te miből szeretnél többet a világban? Szerinted min lehetne javítani?

Nem kell feltétlenül világmegváltó terveket szőni, sőt! 

Sokan elbizonytalanodnak, mert ötletük sincs, mit adhatnának a világnak. Lehet, hogy semmit? – hallom gyakran az ijedt tűnődéseket. 

Hiszek abban, hogy mindenkiben rejlik valamilyen képesség, érték, amelyet a világ, az embertársai javára fordíthat – legfejjeb még nem tudatosította, mi lehet az. 

Első lépésként érdemes elengedni el a hollywoodi filmekbe illő hatalmas küldetés vágyát. Az apró, ugyanakkor reális lépések tökéletesen megfelelőek. Ha nem akarjuk, hogy egyből reménytelennek tűnjön a célunk, és agyonnyomjon az újonnan talált küldetésünk súlya, érdemes  számunkra megléphető, akár kisebb volumenű terveket megfogalmazni.

Dénes (a nevét megváltoztattam) biológia-kémai szakos tanár, aki a sztereotípiáktól eltérően nem azért választotta a tanári pályát, mert máshová nem vették föl. Lelkesen vágott bele a gimnazisták tanításába és népszerű is volt diákjai körében, mégis idővel kezdett belefáradni, belefásulni a munkájába. Egyre több kétsége lett, jó helyen van-e: “Lehet, hogy mégsem kellett volna tanárnak mennem?  De hát olyan jól indult… Most meg már azt sem tudom, minek megyek be naponta az iskolába…” 

Az segítette Dénest a mélyponton való átlendülésben, hogy átgondolta, mi is vonzotta őt  a biológia-kémia tanulmányokhoz. Mit tett számára lehetővé a biológia és a kémia tudományában való elmélyülés? 

 

Dénest gyerekkorától nagyon érdekelte a természet, az élővilág megismerése, felfedezése. Lenyűgözte, milyen kreatív folyamatokra, megoldásokra képes a természet. Egészen lázba hozta, amikor ezekről beszélhetett, és tanárként bőven volt lehetősége másoknak átadni azokat az ismereteket, összefüggéseket, amelyek ő izgalmasnak tartott. 

Tudatosította, hogy pont ez az, amit a világnak adni tud és ennek felismerésével ismét értékesnek kezdte látni a munkáját. Újra úgy érezte, hogy jó helyen van, és azzal kezdett foglalkozni, hogyan tudná még jobban megvalósítani az eredeti törekvését. 

Első nekifutásra talán nehéz lehet megfogalmazni, mi milyen értékeket képviselünk, és mit szeretnénk adni a világnak. Ha neked is nehezen megy, vagy elakadtál, gyere és keressük meg együtt a benned rejlő lehetőségeket!